Vér és hó borította vidék
2011.01.10. 23:14
avagy a háború tépázta litván vidék helyzete anno Domini 1225 telén
Hadd kezdjem soraimat egy rövid személyes megjegyzéssel. Azelőtt, hogy az Ordo rendelkezésére bocsátkoztam volna, vajmi kevés ismeretem volt erről a pogány területről. Szerettem volna bepillantást nyerni a vidék viszonyaiba, de tudnotok kell róla, hogy egyetlen szerzetes sem készített még útikönyvet, vagy akár egy útinaplót sem, hiszen oly keveseknek van arrafelé dolguk. Nem keseredtem azonban el, hanem Krisztus urunkhoz folyamodtam segítségért. Megvilágosította elmémet fenséges hatalmával s mit ad az Ég, hamar fordult a szerencsém. A Messiás vezette ama kereskedő lépteit kápolnánkba, kivel megadatott beszélnem. Hogy miért érkezett oda, azt nem szükséges ismernetek a továbbiak megértéséhez, elég az hozzá, hogy utóbb lehetőségem volt véle némi diskurációra. A kereskedő, ki magát Bajor Manfred-nak nevezte, s szava járása is ily dallamú volt, megemlítette, hogy Riga városa felé hajózva látta a Windäu falait a tengerről. Egyből megütötte fülemet az ismerős név, s kíváncsian kezdtem faggatni a dolgairól, melyek oda vetették. Azt mondta ez a derék bajor, hogy a Szent Római Birodalom egyre több és több hajósa s árusa fedezi fel azokat a partokat, hisz sok értékes árut oly olcsón tudnak beszerezni. Azt is mondta, hogy nem ők járták be először a vidéket, hanem éppen a hittérítő papok s szerzetesek.
Ennek azonban már több évtizede, így a kereskedők is lassan ráébredtek, hogy a partok viszonylagos biztonsága mellett kedvező lehetőségek nyíltak, ha nem tértek le a "csuhások" csapásairól. E szót követően ugyan bocsánatért kellett esedeznie összevont szemöldökömtől megrémülve, de miként a Názáreti is tette ezer éve az ellene sokkal súlyosabban vétkezőknek, megbocsátottam neki botor szavait. A partokon nő a legértékesebb kincs, a borostyánkő. A pogány litvánok nem tudják értékelni szépségét, s jobbára elvesztegetik, mondta Manfred. Ezen felül prémet, mézet, fát, nagy ritkán aranyat vagy ezüstöt lehet tőlük vételezni. Cserébe nagyra értékelik a késztermékeket, elsősorban is a fémmunkákat, mint például a kiváló rajnai láncingeket. Gondosan lejegyzeteltem a kereskedő szavait, még akkor is így téve, ha kevéssé érdekeltek kalkulációi és becslései a termékeket illetően, s becsmérlő szavai a "tudatlan erdőlakókról".
Azt is megemlítte, hogy az északi részeken dánok rendezkedtek be. Ezt a részt Eistland-nak nevezte egy jó barátom, kiről nemsokára említést teszek néktek. Manfred a maga részéről a többi kereskedőhöz hasonlóan Aesti-nek hívta azt a részt, vagy másképpen Dán-Aesti-nek. Velük igen baráti keresztényi viszonyt ápolnak a németek, mondta ő. Nem is csoda, hiszen Waldemar királynak szüksége van a támogatásra, ha ugyan nem akar alulmaradni ezekkel a lázadozó népekkel szemben, s meg akarja őrizni a "bő tejet adó keleti hozományokat", ahogy Manfred tréfálkozva nevezte a dán kikötővárosokat. A beszélgetésünk ezután más ügyekre terelődött. Nemsokára búcsút intettünk egymásnak, s én az Úr áldását kértem ügyeire.
A további dolgokat jó barátomtól, a dán anyától született Péter baráttól tudtam meg, s az ő levelének sorai alapján jegyeztem le. A dánok szövetségesei voltak azok a keresztes lovagok is, kiket Fratres militae Christi néven ismerünk, azaz a Livóniai Kardtestvérek rendje. A lovagrendet a híres Rigai Albert püspök (azaz Albert von Buxhoeveden) hívta életre, aki a pápától nem érdemtelenül nyerte el az "egyház hercege" címet, s komoly érdemei voltak Riga városának a vidék legfontosabb központjává és megkerülhetetlen csomópontjává tételében.
A lovagok azonban hamar a függetlenedés útjára léptek, s az írások tanulsága szerint az anno Domini ezerkétszáztizennyolcadik évben szövetségre léptek Waldemar királlyal s ekkortól számítva kezdték meg Aesti hódoltatását. A lovagrend központja anno Domini ezerkétszázhuszonötben Dorpat erődjét jelentette, s az Ordo élén az erőskezű Volquin von Naumberg zu Winterstätten lovag állt.
Módszereikben szerfelett kevéssé bizonyultak válogatósnak, mint a derék hittérítő barátok és a partvidéki fatemplomokban a híveiket istápoló papok. A püspök alapvetően békét kívánó, építkező politikájával szembemenve a Kardtestvérek az erőszakos térítés útjára léptek. Választás elé állították a litván, észt, porosz, számi s más, terjeszkedésük útjába álló törzsek falvait: felveszik a kereszt jelét és behódolnak a lovagrendnek vagy pusztulniuk kell. Szavaiknak pedig hatalmas máglyák és valóságos pogromok szereztek érvényt, ezreket mészároltak le ezek a keresztények.
A lovagrend nagymesteri rangjába anno Domini ezerkétszázkilencben Herr Volquin került, s ezen dátum nagyjából egybe esik az első litván felkelés idejével. Ezt onnan tudom ily' pontosan, hogy Péter barát Herr Volquin írnoka és tanácsosa volt ezekben az években. Péter barát nekem küldött leveleiben sokszor merészen ostorozta a lovagok lépéseit, s úgy vélte, a vérontás és a kegyetlenkedések messzire sodorják őket a keresztényi igazságoktól. A lovagrend elleni megmozdulásokat azonban oktalan dolog volna egyszerűen elnyomott pogány parasztok szabadságharcának titulálni, s még nagyobb bűnbe esnénk, ha elfelednénk a valós magyarázatot szemrevételezni. A háborúskodás legalább felerészt ugyanis azon litván főurak bűnlajstromát bővítette, kik nem átallottak fegyvert adni az emberek kezébe, nem rettentek vissza a kun martalócok hordáit hadijelvényeik alá szólítani, végül megsarcolni az észak-nyugati keresztény települések lakosait. Ezek az átkos hadurak, név szerint Zygimantas, Daumantas és Mindaugas, kik saját népüket sem kímélték, ha éppen önös érdekeik úgy kívánták, s az is gyakorta előfordult, hogy a kunok kényének szolgáltatták ki a falvakat.
.jpg)
Éppen így történtek az események az ezerkétszázhuszonötödik év telén, amikor egy apró litván falu lakossága kényszerült elhagyni addigi otthonát Zygimantas fosztogató seregétől rettegve, vándorlásuk közben pedig kun lovasok ütöttek rajtuk. Ez azonban már egy új történet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hellehild Carcosa 2011.01.22. 13:44:41
Creep 2011.01.22. 13:48:28
Nos, akkor azt hiszem, külön tetszeni fognak majd Ahin rövidesen megjelenő, litvánokról szóló (lényegében kampányfüggetlen) írásai!