Rövidesen maga Albus üdvözöl majd bennünket, bemutatkozik, elmagyaráz mindent, mi most még alig felfogható s ő osztja meg velünk az általa hallott mesébe illő történeteket és eseményeket. De ezúttal kapott egy társat is maga mellé a vén pap, hogy beszéljen arról, amiről a magisternek nem engedtetett meg. A messzi Rigában vesztette életét e bájos leányzó. A kármeliták apácájaként élte szent s tiszta életét a zárda falai között, míg egy gaz csábító kelepcéjébe nem esett. Az ő neve Inge, hitének fénye messze bevilágította az emberek lelkét míg élt, de a fondorlatos lengyel, Mieszko lovag szemet vetett rá. Mézes hangú leveleivel találkára csalta, s gonosz céljaihoz akarta felhasználni....

De csitt, erről nem beszélünk többet! Ami elmúlt, azt nem lehet többé visszacsinálni. Inge nővért rútul meggyilkolták, s mivel a Pokolba túl tiszta, s túl büntelen volt, a Mennyek országába pedig mégsem juthatott be, szelleme a Purgatórium vérzivataraiban ázott. Az Úr azonban kegyelmes, s nem maradt ott örökre. Vezekelni a Földre száműzettetett, s jelenésként Albus magistert és az Ordo Teutonicus-t kell szolgálnia száz teljes esztendőn át. Albus magister után az ő suttogja el szellemszavait, megkérünk benneteket, ne ijedjetek meg tőle semmiképpen.